1 Corinthians 4
1 Olybá vegyen minket mindenki, mint Krisztus szolgáit s Isten titkainak sáfárait.
2 Itt aztán főkövetelmény, hogy az, aki sáfár, hűnek bizonyuljon.
3 Rámnézve azonban egészen mellékes, hogy ti, vagy más földi bíró ítélkezik-e felettem, sőt magam sem mondok ítéletet magam felett.
4 Nem vádol ugyan engem a lelkiismeretem, de nem ebben van az én igazságom.
5 Az Úr az én bírám. Azért idő előtt, míg az Ur el nem jön, ne ítélkezzetek. Ő majd kideríti a sötétség titkait s feltárja a szívek szándékait. Akkor aztán ki-ki Istentől nyer dicséretet.
6 Mindezt, kedves testvéreim, példálódzva alkalmaztam magamra és Apollószra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy ne tartson senki sem többet magáról, mint ami írva van, hogy az egyik az egyikért a másikkal szemben fel ne fuvalkodjék.
7 Ki tüntet ki téged? Mid van, amit nem úgy kaptál? S ha úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem úgy kaptad volna?
8 Ti már jóllaktatok, már gazdagok vagytok, nálunk nélkül uralkodtok. Vajha csakugyan uralkodnátok, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk.
9 De úgy látom, hogy az Isten minket, apostolokat az utolsó helyre tett, akárcsak a halálraszántakat. Mi a világ, az angyalok s az emberek gúnytárgyává lettünk.
10 Mi bolondok Krisztusért, ti bölcsek Krisztusban, Mi gyengék, ti erősek, ti dicsők, mi becstelenek.
11 Máig gyötör éhség és szomjúság, ruhánk nincs, csak kékfoltjaink, '
12 Hontalan bujdosunk, s véres verejtéket hullatunk a kezünk keresményére.
13 Feleletünk: az átokra áldás, az üldözésre tűrés, a rágalomra imádság. Bizony világ szemetjévé, mindenki köpedékévé lettünk egész mostanig.
14 Nem azért Írom ezt, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy, mint kedves gyermekeimet intselek.
15 Mert ha tízezer mesteriek van is a Krisztusban, atyátok nincsen sok. Én vagyok a ti atyátok a Jézus Krisztusban, az evangéliom által.
16 Kérten kérlek azért, kövessetek engem.
17 Azért küldtem tihozzátok Timóteuszt, az én kedves és hűséges fiamat az Úrban; ő majd feleleveníti előttetek az én Krisztusban való életutamnak emlékét, ahogy én mindenütt, minden gyülekezetben tanítok.
18 Igaz, hogy némelyek abban a hiszemben, hogy tán el sem megyek tihozzátok, ugyancsak felfuvalkodtak.
19 Pedig, ha az Ur is úgy akarja, hamarosan ott termek köztetek s akkor majd meglátom a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem az erejét.
20 Mert nem beszéd, - erő az Isten országa.
21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, avagy szeretetettel és a szelídség lelkével?